Táncol a sárga

Fiatalúr színes verset tanult az oviban, és lelkesen mondogat belőle pár sort, néhol gyanús, hogy kihagyott valamit, máshol egyértelmű a félrehallás.

Szerinte a vers így hangzott:

"táncol a sárga,

lobog a piros,

brummog a barna,

megered a kék,

fenyeget a fekete, 

kikap, aki rossz"

Rákerestem a neten a meglévő infók alapján, és a következő verset találtam:

Szilágyi Domokos: Táncol a sárga

Táncol a sárga,

nyekereg a kék,

brummog a barna,

megered az ég.

Vicsorog a rozsdás,

lobog a piros,

fenyeget a fekete,

kikap, aki rossz!

Bár lelkesen mondogatta mindkét gyerek most már helyesen a versikét, a "nyekereg a kék" és a "megered az ég" nehezen ment a Fiatalúr haja alá, ezért megbeszéltük a vers sorait, hogy melyik szó mégis mit jelent. Ekkor már körülbelül tízszer hallottam, és nem keltett bennem olyan pozitív érzéseket, mint amikor csak a ritmusra, dallamra figyeltem. Indítottam is a közösségi hálón egy beszélgetést ezzel kapcsolatban. Volt, aki szerint arra gondol ennek kapcsán, hogy milyen remekül lehet színezni a magyar szavakkal, másokat kifejezetten csiklandoz, aztán páran arra hívtuk fel a figyelmet, hogy negatív töltetű szavakkal van megtűzdelve a vers fele. Egyik ismerős szerint az, hogy kikap, aki rossz, nem is fenyegetés, csak ténymegállapítás. Viszont szerintem nemcsak a felkiáltó mondat lehet fenyegető, mert attól, hogy pontot teszek egy olyan mondat végére, hogy például mindenkit legyilkolnak, aki az útjukba áll, a akkor sem lesz egyszerű kijelentés, ha mosolyogva skandáljuk. Ráadásként itt zárójelben megjegyzem, hogy úgy gondolom, hogy akik szerint tény az, hogy ki kell kapjon, aki rossz, az soha ne neveljen gyereket. No, de ami tényleg számít, hogy a gyerekeimet is megkérdeztem a versről pár nap múlva, a következő vélemények születtek:

A kérdés az volt, hogy ők hogy érzik magukat ettől a verstől, íme a válaszok:

"Rossz is, meg jó is."
"A táncol a sárga: vidám!" 
"Nyekereg a kék közepes, se nem jó, se nem rossz. Azt jelenti, hogy valami azt mondja, nyek, nyek. Akkor szoktak ilyet mondani, amikor valami rozsdás. Például a hinta. Vagy az ajtó. A szekrény ajtaja, a fióknak az, amit kihúzunk. De az sem jó, se nem rossz."
"Brummog a barna, az jó hangulatú. De minden barnaság lehet a sötétben."
A megered az ég Fiatalúr szerint rossz, Kisasszony szerint jó.
"Vicsorog a rozsdás az rossz, ijesztő! Meg félelmetes is!"
"A lobog a piros jóóó! Mert lobog, és piros, és nagyon jó hangulatot ad. Például nézd ezt," *elkezdte rázni a bordó sötétítőt* (Kisasszony)
"Nem, mert az azt jelenti, hogy elterjed a tűz!" (Fiatalúr, de ő szeret tűzoltósat játszani.)
"Nekem a fenyeget a fekete, meg a kikap, aki rossz.= félelmetes. Megijedek!"

Szóval a gyerek továbbra sem hülye, tudja ő, hogy mi mit jelent, és el is mondja, ha megkérdezed. 

Ki ad puszit...?

Valamikor réges-régen, amikor a gyerekeim még kisebbek voltak, már többször az apjuknál aludtak. Ilyenkorra igyekeztem időzíteni a baráti találkozásokat, bulikat. Az egyik ilyen alkalommal valamikor hajnal 4-5 körül estem haza egy áttáncolt ZP-s buliból,  már csak arra volt energiám, hogy letusoljak, hajat mossak, és eldőljek. Bár szándékomban állt felöltözni, csak a feketeneműig jutottam, így vizes hajjal csak ledőltem, magamra húztam egy takarót, és álomba szenderültem. Telefonhívásra ébredtem kora reggel negyed 8 körül. A gyerekek apja hívott, és tudatta velem, hogy a gyerekeim haza szeretnének jönni. Megnyugtattam, hogy semmi akadálya, jöjjenek, várom őket. Az ajtóhoz szaladtam, kikulcsoltam, és gyorsan visszaszaladtam aludni pár percet. Kopogásra riadtam. Ahogy voltam, bugyiban-melltartóban, kócosra-hullámosra száradt hajjal mind az akkoriban 105 kilómmal kipattantam az ágyból, és már a folyosón kiabáltam, hogy:
-Szabaaaaad! Nyitvaaaa! Na, ki ad puszit anyááááánaaaaaak?
Igencsak meglepődtem, amikor nyílt az ajtó, és nem a gyerekeim szőke, vigyorgós feje jelentkezett cuppanós puszira, hanem három Jehova tanúja nyomult be folyosóra. Ahogy megláttak, megrökönyödtek, oké, hogy nem lehettem egy szép látvány, de az arcukra az volt írva, hogy minimum az Antikrisztusnak tartanak. Megköszörültem a torkom, és kituszkoltam őket az ajtón, hogy elnézést, mást vártam, nem vagyok vendégek fogadására alkalmas állapotban. Amint sikerült őket kiraknom, felhívtam a gyerekek apját, hogy mi lesz már, de megtudtam, hogy maradnak, visszaaludtak. Köszi!

Túl sok lett a szódabikarbóna

Reggel visszajövök 10,4 km futásból, vigyorgok, mint aki fogassal a szájában aludt, és nekiállok paleocsintát sütni. Tudod, semmi tej, semmi glutén, és akkor távol marad az endometriózis, a PCOS, rendben lesz a  pajzsmirigyem, és még fogyok is. Ámen!
Szóval paleocsinta. Nem is mérek, mert ééén profi vagyok, borítom a gesztenyelisztet, nem sok maradt, sebaj, megy hozzá mákliszt, úgyis vashiányos vagyok, ráááám fééér, megy hozzá az aszkorbinsav, pici só, és a szódabikarbónából is kevés kellett volna, de megborult egy csöppet . No problemo, laza vagyok, mint a Riga-lánc, megy hozzá egy kis lenmagliszt, mert a mákliszt is elfogyott, és kettővel több tojás, mint terveztem. Kutyulok, kutyolok, öntöm hozzá a szénsavas ásványvizet, amikor leesik, hogy a gyerekek nincsenek itthon, az óvónők idegein táncolnak, tehát egy kisebb etióp falut is jóllakathatnék azzal a paleocsinta mennyiséggel, ami ebből a trutyiból kisül. Gondol, gondol, majd az esik le, hogy esetleg viszek a szomszéd öreg néniknek kóstolót. Aztán rájövök, hogy az öreg néniknek ez nem nagyon fog összeférni a palacsinta fogalmával, így hirtelen megvilágosodom, hogy ebédre husit sütök, azt majd jól felkockázom, és a paleocsinta tésztámat tortillawrapként fogom felhasználni, szóval a husi mellé zöldségeket aprítok a paleocsintámba, és ezzel isteni ebédem lesz! Előtte egy kis leves, és királyság!
Na, de még a tízórainál tartunk. Az amcsik és a kanadaiak geil juharszirupot borítanak a palacsintájukra, én nem szeretem, szerintem az valami borzasztó. A mogyorókrémet még jobban utálom, a kakaóhoz és a fahéjhoz most nincs kedvem, így nem az lesz a töltelék. Szóval megint beugrik a juharszirup, illetve hogy ha az amcsik leönthetik a palacsintájukat juharsziruppal, akkor én kipróbálom a mézet. Éééééés isteni lett!