Valamikor réges-régen, amikor a gyerekeim még kisebbek voltak, már többször az apjuknál aludtak. Ilyenkorra igyekeztem időzíteni a baráti találkozásokat, bulikat. Az egyik ilyen alkalommal valamikor hajnal 4-5 körül estem haza egy áttáncolt ZP-s buliból, már csak arra volt energiám, hogy letusoljak, hajat mossak, és eldőljek. Bár szándékomban állt felöltözni, csak a feketeneműig jutottam, így vizes hajjal csak ledőltem, magamra húztam egy takarót, és álomba szenderültem. Telefonhívásra ébredtem kora reggel negyed 8 körül. A gyerekek apja hívott, és tudatta velem, hogy a gyerekeim haza szeretnének jönni. Megnyugtattam, hogy semmi akadálya, jöjjenek, várom őket. Az ajtóhoz szaladtam, kikulcsoltam, és gyorsan visszaszaladtam aludni pár percet. Kopogásra riadtam. Ahogy voltam, bugyiban-melltartóban, kócosra-hullámosra száradt hajjal mind az akkoriban 105 kilómmal kipattantam az ágyból, és már a folyosón kiabáltam, hogy:
-Szabaaaaad! Nyitvaaaa! Na, ki ad puszit anyááááánaaaaaak?
Igencsak meglepődtem, amikor nyílt az ajtó, és nem a gyerekeim szőke, vigyorgós feje jelentkezett cuppanós puszira, hanem három Jehova tanúja nyomult be folyosóra. Ahogy megláttak, megrökönyödtek, oké, hogy nem lehettem egy szép látvány, de az arcukra az volt írva, hogy minimum az Antikrisztusnak tartanak. Megköszörültem a torkom, és kituszkoltam őket az ajtón, hogy elnézést, mást vártam, nem vagyok vendégek fogadására alkalmas állapotban. Amint sikerült őket kiraknom, felhívtam a gyerekek apját, hogy mi lesz már, de megtudtam, hogy maradnak, visszaaludtak. Köszi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése